Vonzódom a régi tárgyakhoz, nagy gonddal őrzöm a régi családi ereklyéket, mint pl. nagyapám néprádióját, vagy dédanyám szenesvasalóját.
Ugyanígy lenyűgöznek a régi bútorok is.
Szeretem szüleink, nagyszüleink korának ikonikus bútordarabjait, szeretem átélni, ahogy a letisztult formák új köntösbe öltözve egyszerre beilleszthetővé válnak egy-egy modernebb enteriőrbe.
Régóta kacérkodom azzal, hogy leharcolt régi bútorokat fogok felújítani, hogy aztán majd eladjam azokat. Ennek legnagyobb akadálya volt, hogy mire elkészült egy-egy “műremek”, úgy a szívemhez nőtt, hogy nem tudtam megválni tőle.
De eljutottam odáig, hogy több a bútor, a terv, az ambíció, mint amennyit az otthonunk elbír. Be kellett látnom – nem tarthatok meg mindent, ami tetszik. Így adódott a gondolat – ne csak magunk számára újítsak fel bútorokat, régi tárgyakat, hanem bárkinek, aki fantáziát lát benne.
Kaput nyitok hát a Nagyvilágra – amin keresztül talán ezek a darabok új gazdára, új otthonra lelnek.
Ez a kapu – a Sámli Shop
